Sziénai Szent Katalin (születési neve: Caterina Benincasa da Siena) (Siena, 1347. március 25. – Róma, 1380. április 29.) olasz misztikus, a domonkos harmadrend tagja és egyháztanító.

Élete

Elszegényedett nemesi családban született, édesapja kelmefestésből tartotta el népes családját. Gyermekkorában nem járt iskolába, későn tanult meg írni és olvasni. Korán megmutatkozott rendkívüli vallásossága. Hat éves korában látomást látott a trónon ülő Krisztusról, ennek hatására szüzességi fogalmat tett. 15 évesen csatlakozott a domonkos harmadrendhez, a Mantellátákhoz és imádkozásnak, aszketikus gyakorlatoknak, betegek ápolásának és szegények istápolásának szentelte idejét. Domonkos barátok segítségével kezdte el olvasni a Breviáriumot és a Szentek cselekedeteit (Acta Sanctorum), de más szerzetesrendekkel is kapcsolatban állt (Ferences rend, Ágoston rend, Jezsuiták). Szónoklatainak erejével, melyről imái és levelei tanúskodnak, egyre több embert vonzott maga köré. Követői (famiglia) szellemi anyjuknak tekintették Katalint. 19 éves korában misztikus lelkesedéstől áthatva végleg elhagyta szülővárosát és követőivel békét hírdetve bejárta Itáliát. Elhivatottnak érezte magát, hogy felrázza a válságban lévő egyházat és hogy kötelességeire emlékeztesse a papságot: „Isten előtt nincs utálatosabb, mint azok a virágok, amik az egyház misztikus testéből hajtanak ki és édes illatok helyett bűnök rothadó szagát árasztják.” 1370 körül politikai és társadalmi követeléseket is megfogalmazott: a keresztények egymás közötti megbékélését, keresztes háborúk indítását a hitetlenek ellen és a szentszék visszaköltözését Avignonból Rómába. Fellépése nyugtalanságot váltott ki és bizalmatlanságot keltett. 1374-ben pünkösdkor eretnekség vádja miatt kellett megjelennie a Domonkos-rend legfelsőbb grémiuma előtt Firenzében, de válaszaival elnémította ellenzőit. Capuai Rajmund domonkos szerzetest jelölték ki gyóntatóatyjául. Katalin tanácsadója és tolmácsa volt, ő írta meg később életét Legenda maior címmel. Sienában pestisjárvány tört ki, csodának számító gyógyulásokat tulajdonítottak Katalinnak és hírneve tovább nőtt. Gyóntatója közlése szerint 1375. április 1-jén Pisában a keresztre feszített Krisztus előtt részesült Krisztus szenvedésének stigmáiban, de kérésére ezek láthatatlanok maradtak. 1376 júniusában egy maroknyi hívő kíséretében elindult Avignonba. Három hónapig tartózkodott a városban és találkozott XI.Gergely pápával. A mai napig vitatott, hogy volt-e szerepe Katalinnak a szentszék Rómába való visszatérésében. 1376. szeptember 3-án a pápa elhagyta Avignont és 1377. január 17-én ünnepélyesen bevonult Rómába. XI. Gergely halála után VI. Orbán pápát támogatta, s akinek kérésére Rómába költözött. 1380. április 29-én 33 éves korában halt meg súlyos betegség következtében. Rómában a Santa Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. II. Piusz pápa avatta szentté 1461-ben, VI. Pál pápa emelte az egyháztanítók közé 1970-ben. 1999-ben II. János Pál pápa – Keresztes Szent Terézia Benedikta és a svéd Szent Brigitta mellett – Európa védőszentjévé avatta.

Írásai

Fő műve a Libro della divina dottrina (vagy Dialogo della divina provvidenza), amit ő röviden Dialógusnak nevezett. 381 levelet és 26 imát is írt.

Írásai magyar nyelven

• Levelek, Budapest, Szent István Társulat, 1983
• Dialógus, Budapest, Szent István Társulat, 1983

Irodalom

• Marianne Schlosser: Katharina von Siena begegnen, St. Ulrich Verlag GmbH., Augsburg 2006. ISBN 3-936484-65-1
• Hanno Helbling: Katharina von Siena. Mystik und Politik, C.H.Beck., München 2000.

 

 

Oldal: Sziénai Szent Katalin
Szentek és Boldogok élete - © 2008 - 2024 - szentekelete.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat